A református elemi iskola   (Theológiai Szeminárium) épülete

A mai Kármán (egykor Nagy-Bég) utcában lévő épületet Szígyártó Sámuel (kir. tanácsos, 1815-1895) ajándékozta a református egyháznak azzal a feltétellel, hogy azt a nevelés céljaira fogják használni. "... Hogy Losonczon egy ev. ref. szellemű elemi fiú- és leányiskola a kor igényeinek és az egyház érdekeinek megfelelően szerveztessék és fentartassék, erre nagyobb állandó alap szükséges. Ezen állandó alapot kívánom megalkotni, midőn Losonczon lévő összes ingatlanaimat, tehát Losonczon a Nagy-Bég-utczában lévő családi telkemet és az azon lévő épületeket, úgy, miként azokat én használtam, továbbá Losonczon, szintén a Nagy-Bég-utczában lévő, fent megjelölt telkemmel tőszomszéd, a folyó évben örökáron megvett Szlávi-féle beltelkemet és az azon lévő épületeklet, ...a Losonczon szervezendő és állandóan fentartandó ev. ref. vallású elemi fiú- és leányiskola külön egyedüli czéljaira alapítványként a losonci ev. ref. egyháznak teljes és csupán ezen végrendelkezésem által korlátolt tulajdonául hagyományozom..." A végrendeletben megfogalmazott elemi iskola sokáig nem került az épületbe. Szígyártó Sámuelné haláláig a család használta, azt követően (ekkor került az egyházközség tulajdonába) 1925-ig az egyház bérbe adta. Az épület 1925 és 1939 között a Református Theológiai Szemináriumnak adott otthont, melyben magyar református lelkészeket képeztek Szlovákia és Kárpátalja református egyházközségei számára. Az iskola megnyitását, Skóciai, Edinburghi tanulmányai után Sörös Béla készítette elő, legfőbb célként tekintve biztosítani Dél-Szlovákiában a református lelkészek kiképzését. A skót minta alapján készült tantervet és a fenntartási feltételeket a konvent 1925. szeptember 8-i, losonci rendkívüli ülése hagyta jóvá Pálóczi Czinke István és dr. Szilassy Béla elnöklete alatt. Ez volt Szlovákia egyetlen magyar nyelvű, főiskolai szintű intézménye. A szemináriumból több mint 100 református lelkész indult el lelkészi útjára. A földszintes épület utcára néző részében ekkor két tanterem volt, amelyekbe az udvarból, egy üveges zárt folyosón lehetett eljutni. Itt kapott helyet a tanári szoba, az udvari részen az olvasóterem és könyvtári szoba, egy szoba-konyhás gondnoki lakás, tüzelő számára tároló helyiség és egy régi kocsiszín. Tágas udvara volt (egy kőlappal fedett kúttal és a mellékhelységekkel) és nagy veteményeskertje. Az épület téglából épült, cseréptetővel, szép, boltozatos pincéje is volt. Fűtését fa- és széntüzelésű kályhákkal biztosították. Vízvezetékkel, szennyvízcsatornával nem volt felszerelve. Udvara füvesített volt, a szomszéd területekkel határos részein bokrokkal, fákkal és padokkal. Kialakítottak rajta egy kézilabda-pályát, s rendelkeztek egy teljes asztalitenisz felszereléssel is. Az egyház által működtetett Református Elemi Iskola addig használt épülete 1939-ben már nem felelt meg az iskolai oktatás céljára, ezért az egyház döntése alapján az elemi iskolát az épülete elülső, a mai Kármán utcával szomszédos részébe költöztették. A református elemi népiskola 1940 és 1945 között (egészen a megszüntetéséig) működött itt. A háború ideje alatt a református templom is megsérült, s ezért egy ideig az iskola egyik osztályban tartották a református istentiszteleteket. Az államosítás után, mely ezt az épületet is érintette 1950. augusztus 31-ig a Hallássérültek Intézetének egyik osztálya kapott itt elhelyezést. 1950. szeptember 1-től itt indult el a Magyar Tannyelvű Nemzeti Iskola. Ekkor egyosztályos volt, de az iskolai év ideje alatt kétosztályossá bővítették. Az 1952/53-as tanévben már három osztálya volt. Az 1953/54-es tanévtől kezdve az iskolát a III. Nyolcosztályos Magyar Tannyelvű Középiskolához csatolták - benne az alsó négy osztály kapott helyet. Ezt követően is a Magyar Tannyelvű Alapiskolához tartozott. Az épület állaga azonban romlott, az oktatás fokozatosan kikerült az épületből, a magyar iskola tanulói inkább csak a kertet használták. A hetvenes évek elején a területen, pontosabban kerti részében egy uszoda létesítését tervezték el. Az építkezés megkezdése után már a kertet sem lehetett használni. A munkálatokat azonban csak közel húsz év után fejezték be - itt épült fel a mostani Kereskedelmi és Kiállítási Központ. Magában az épületben hosszú ideig hulladék gyűjtőhely működött, majd a területet kiépítő cég megvásárolta és 1997 júniusában lebontotta az épületet, s helyére akkor egy banképületet emelt. Az építtetők némi kárpótlásaként jött létre a mai Magyar Kulturális Központ.

A zsidó népiskola és egyéb épületek 

A losonci és losonc-tugári Zsidó Hitközösségnek 1851 és 1864 között csak magánjellegű népiskolái voltak. Ez első háromosztályú népiskolát 1864-ben nyitották meg, amely 1873-ban szűnt meg. 1873-1878 között Frendenberg Antal tartott fenn magániskolát, majd 1881-ben nyílt meg a 4 osztályú elemi iskola. Az iskola magas szintű oktatást biztosított. Az 1918-as államfordulat után járási hatáskörrel elemi zsidó népiskolaként működött Domber Pál majd Klein Jakab igazgatása alatt. Az iskolát 1944 áprilisában a zsidóellenes intézkedések keretében szüntették meg. A "Lučeneci Magyar Középiskola" 1950. szeptember 4-én nyílt meg. A tanítás ideiglenes jelleggel a Leány Középiskola (Stredná skola dievčenská), valamint a Pedagógiai iskola termeiben folyt váltakozó délelőtti/délutáni tanítással, összevont osztályokban. Egy helyiséget kapott az igazgató és a tantestület is. A nagyon szűkös lehetőségek miatt a tanítás két műszakban folyt, ami számos nehézséget okozott. Az iskola vezetésének kitűzött célja volt, hogy egyesítse a szétszórt osztályokat, hogy az iskola valamennyi osztálya egyazon épületben és felszerelt tanteremben nyerjen elhelyezést. Több hónapos munka után erre 1952.októberében adódott lehetőség, amikor az iskola a zsidó hitközség egykori iskolájába költözött, amelyet a kerület két részletben biztosított mintegy 650.000 koronás beruházással alakított át e célra. Az iskola épületét a 2. világháború befejezése után a Dél-szlovákiai Nyomda használta, s az átalakítást igen hátráltatta, hogy a vállalat kiköltöztetése elhúzódott. A felújított épület ugyan nem oldott meg minden gondot, de már lehetőséget adott arra, hogy szakköröket indítsanak. Az iskola krónikája szerint évről évre növekedett az iskola létszáma, bővült a tevékenysége. Egyre nehezebb volt megoldani az osztályok elhelyezését. Az 1959/60-as tanévben ezek három épületben kaptak helyet. Az 1-4 évfolyam az akkori Meresovskij utcai épületben, az 5. évfolyam a szlovák 11 éves iskola épületében, az Ady utcai zsidó iskolában pedig a felső tagozat kapott helyet. Törvényszerű volt, hogy a tanítás minősége érdekében új helyet keressenek az iskolának, amit 1962-ben sikerült is elérni. A zsidó iskola épületét a terület, a Vajansky és Ady utca rendezésével egy időben az 1980-as évek végén bontották le. Helyén ma részben lakóépületek részben üzletek állnak.

Az iskola mai (a volt református gimnázium) épülete

A Kármán utca 5-ös szám alatti épület gimnáziumi oktatás céljaira épült és néhány kisebb-nagyobb belső átalakítástól eltekintve az eredeti állapotában maradt meg. Az 1890 m2 alapterületű, trapéz alaprajzú egyemeletes épület négy szárnya egy belső udvart vesz körül. A főhomlokzat északi irányú, középrizalittal hangsúlyozott, közepén van a tümpanonnal koronázott, lépcsőzetes főbejárat. Ettől jobbra a falon 1994-óta bronz dombormű emlékeztet a cserkészmozgalom két jeles alakjára a hajdani gimnázium diákjára és tanárára ifj. dr. Szilassy Aladárra illetve Scherer Lajosra. A rizalittól jobbra és balra az emeleti ablakok magasságában egy-egy nagy kőtábla van a falban, a bal oldali felirata: "Az ország emelte 1882" már nem olvasható. A jobb oldali felirata: "A nemzeti művelődésnek". Ez alatt a földszinti ablakok magasságában hatalmas fehér márványtábla volt, melyet 1940-ben lepleztek le a gimnázium hősi halottai (1914-1918, 2 tanár és 52 diák) emlékére. Ezt a város valamennyi magyar nyelvű emlékével együtt 1945-ben eltávolították (széttörve jelenleg a református templom kertjében fekszik). Helyére 1970-ben szlovák nyelvű bronztáblát tettek az állami gimnázium 100 éves, ill. a csehszlovák gimnázium 50 éves és a felszabadulás 25 éves évfordulója alkalmából. Az épület hátsó traktusa a szomszédos református imaház (eredetileg paplak) falához csatlakozik. A 19. század végi épület helyén református egyházi iskola, gimnázium működött, amely a 17. sz. elejétől 1870-ig Nógrád egyetlen folyamatosan működő középfokú tanintézete volt. Jelentősége meghaladta Losonc, sőt a megye határait is. Szellemiségét tükrözi pecsétnyomójának körirata

QVID VERVM ATQVE DECENS CVRO, azaz AMI IGAZ ÉS SZÉP AZT ÁPOLOM (1690).

Itt tanult 1683-ban Ráday Pál, aki később II. Rákóczi Ferenc kancelláriusa lett. 1849-ben már ötezer kötetes könyvtára, természettani műterme, gyűjteményei vannak. A város 1849-es elpusztulásakor mindez a tűz martaléka lett. Miután a fenntartó református egyház kimerítette minden tartalékát, fel kellett, hogy adja az iskoláját. Így nyílt meg benne 1870-től az állami gimnázium, melynek első igazgatója dr. Lengyel Dániel lett. A mai épület 1883-ban, Gresits Miksa igazgató idejében épült fel. A terveket Kolbenheyer Ferenc vallás- és közoktatásügyi építőmester készítette. A kivitelezéssel Hubert és Móry budapesti vállalkozókat bízták meg. Az épület átalakítása 56.713 forintos költségvetésből két év alatt készült el. 1918-ig magyar nyelvű országos jelentőségű gimnázium működött benne. Az államfordulat után csehszlovák hatóság 1919 őszén lefoglalta az iskola épületét és berendezését, és abban csehszlovák állami reform-reálgimnáziumot létesített, magyar párhuzamos osztályokkal. A megváltozott körülmények ellenére ismét országos - "szlovenszkói" - jelentőségre tett szert. A csehszlovákiai magyar, akkortól "kisebbségi"-nek nevezett kultúra minden ága kapcsolódik - a tanárok, diákok, iskolai megmozdulások révén - az 1920-as és 1930-as évek losonci gimnáziumához. Az 1938-as visszacsatolás után "Magyar Királyi Állami Gimnázium" lett, amely 1939-ben felvette Kármán József nevét. 1940-ben nagyszabású ünnepséggel emlékeztek meg az iskola 350 éves jubileumáról. Az újabb államfordulat után, 1945 tavaszán Losoncon megszűnt a magyar nyelvű gimnáziumi oktatás, amely a lakosság igénye és kifejezett kérése ellenére 1948 után sem indulhatott meg. A szlovák tannyelvű gimnázium 1962-ig működött az épületben. Helyére az addig a más épületekben működő Magyar Tannyelvű Alapiskola költözött. Az épület 1997-ben a losonci református egyház tulajdonába került. Több hónapos előkészület után az iskola 2001. november 23-án felvette Kármán József nevét. Az ünnepségen többek között részt vett Szigeti László, a Szlovák Oktatásügyi Minisztérium akkori államtitkára, valamint Boros Miklós Szlovákia Magyarország Szlovákiai nagykövete is. Az iskola bejáratában ekkor leplezték le Kármán József márványlapra festett képét. 2003 szeptemberétől az iskolához csatolták az előző iskolai évben, a Füleki utca óvodában megszüntettet magyar óvodai osztályokat. Az iskola megnevezése ekkor Kármán József Magyar Tannyelvű Alapiskola és Óvoda lett. A mai napig meglévő kis ligetet az 1870-es évek elején alakították ki. Ekkor a "gymnasium" első épülete előtti gödröket, "mocsaracskákat" különböző anyagokkal (tégladarabok, kavics-, maltertörmelék, stb.) kitöltötték. Az így keletkezett kb. 70 - 80 méternyi hosszú, keskeny, háromszögű térségen Farkas KáŹroly és Ramberger urak indítványára alakították ki a Teleky-sétateret. Bokrokkal és fákkal (főleg akác) ültették be. A ligetet 1883-ban ideiglenesen felszámolták, fáit kivágták majd újratelepítették, s Kármán-ligetnek nevezték el. 1896-ban az épület bejáratával szemben 4 nyárfát ültettek el, melyeket I. Ferenc Józsefről, Erzsébet királynőről, Eötvös Józsefről és Trefort Ágostról nevezték el. A millenniumi ünnepségek részeként 1896-ban itt avatták fel a Kármán emlékművet, melynek helyén ma az elesett szovjet katonák emlékműve, a liget hátsó részének hátsó felében pedig a város 1945. január 14-i felszabadulását idéző kis emlékmű áll. Az iskola névadójának emlékművét 1969-ben helyezték át jelenlegi helyére, a református templom kertjébe.